Sütőtök baba, kókuszdió nasitálkák és gyurma rózsa a mi otthonunkban

Mióta itthoni ovival próbálkozunk a férjemmel, egy kicsit jobban el tudom képzelni, milyen lehet egy vegyes csoport egy igazi óvodában. A kisfiam két éves, hamarosan ugyan betölti a hármat, de sír annyit, mint egy baba. Nagyon cuki gyerek, de iszonyúan makacs, önfejű és félelmetesen aktív. Egész nap pattog, mint egy gumilabda és általában felmászik, majd leesik helyekről. Mindig a közelemben van a Betadine és a ragtapasz. 

A középső kislányunk (négy éves) szeretetnyelve az ajándék kapás. Mindegy, hogy csoki, egy kis játék mütyűr, hajcsat, amit kap, fontos neki, hogy tényleg kapjon valamit, szinte minden nap. Nagyon szereti a tesóit, de fontos neki a csak vele töltött idő. Vágyik arra, hogy kizárólag vele csináljak valamit, csak vele játsszak, vagy sétáljak egy kicsit. Ezt elég nehéz megoldani három gyerek mellett, de természetesen igyekszem.

A legidősebb kislányunk hat éves és ő egy olyan sztereotip nagy testvér. Komoly, anyáskodó, a kis tesóira rászóló, vagy nekik segítő gyerek. Nagyon bölcs és furán filozofikus a korához képest. Egészen más igényei vannak, mint egy négy vagy egy két évesnek és ez így van jól. És anyaként olyan boldog vagyok, ahogy büszkén elnézem őket, amíg a fiam autókat tologat, a négy évesem babát öltöztet, a legnagyobb lányom pedig David Taylor - Hogyan lettem állatkerti orvos című könyvét lapozgatja, amíg meg nem történik, az, ami minden több gyerekes családnál meg szokott. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem csak nálunk létezik ez a jelenség. Ez pedig nem más, mint egyik pillanatról a másikra, minden előjel nélkül a nyugalom és harmónia teljes megszűnése... A kisfiam gondol egyet és kitépi az éppen öltöztetett babát a tesója kezéből és a nagy lány könyvének dobja, vagy a középsőm elvesz egy autót, hogy ő is tologasson már egyet és emiatt gombóccá gyúródva cicaharcolnak, amíg szét nem választom őket. Ha ilyen egy ovi csoport, akkor minden, de tényleg minden elismerésem az óvónőké. Ráadásul nekem csak három tagja van az ovi csoportomnak, milyen lehet az, ha harminc? 

Egy szó, mint száz, nehéz. :) Viszont szülőnek lenni a legcsodásabb dolog, ezzel nem lehet vitatkozni.

Leírok egy aranyos történetet, ami nagyjából két hete esett meg velünk. Végre itt a csodás ősz ezer színével és mit eszünk ilyenkor? Sütőtököt. Tudom, hogy ez elég megosztó, mert valaki vagy undorodik tőle vagy nagyon szereti. Mi szeretjük és vettem is egy nagyon csinos kis tököt, hazavittem és a négy éves kislányom beleszeretett. A kezébe vette és azt mondta, hogy ez egy nagyon aranyos sütőtök, olyan kis bumbi fejű, rajzoljak neki arcot, mert a tök lesz az ő pici babája. Aznap estére szendvicsezés volt tervezve, így beadtam a derekam, ha már úgy sem sütöm meg akkor, lehet arcocskája. Fogalmam sem volt arról, hogy a kislányom úgy megszereti ezt az egy és fél kilós kis tököt a mosolygós szemeivel és fonott hajával, amit alkoholos filccel rajzoltam rá, hogy ki sem fogja engedi a kezéből. Vitte magával a kertbe, majd babakocsiban tolta az utcán, rá kellett kötnöm egy sállal, mintha hordozózná és vele is aludt. Ez így ment nagyjából négy napig. Gondolom bírta volna még egy ideig, de hát egy zöldség egy idő után megromlik, ha nem használjuk fel, ha meg egy kisgyerek napi tízszer leejti a földre, az csak meggyorsítja a folyamatot. Így hát egyik este megmondtuk szegénykémnek, hogy sajnos holnap meg fogom sütni a kis tököt. Az a kétségbeesés, ami az arcán volt a kislányomnak... Ó jaj, soha nem fogom elfelejteni. A férjem hihetetlenül kreatív ember és ügyes. Ő találta meg a megoldást. Azt mondta a kislányunknak, hogy varrni fog neki egy sütőtök babát, pont olyat, mint amivel már napok óta játszik. Ez nagyon tetszett neki és másnap megengedte, hogy megsüssem, persze végig a gyerekszobában volt, amíg felvágtam a tököt és betettem sülni. És nem is evett belőle.

A szóban forgó tököcske

A férjem órákon át dolgozott a tök babán. Készített hozzá szabásmintát, keresett itthon narancssárga és zöld anyagot, majd kézzel, apró és szép öltésekkel megvarrta. Ez a kis tök még sokkal aranyosabb lett, mint amit megsütöttem és a kislányunk nagy kedvence, azt öleli éjjelente. 

Pollyanna, a sütőtök baba

A bejegyzéseimben szeretnék bemutatni néhány olyan egyszerű dolgot, ami van nekünk itthon és nagyon jó, vagy hasznos, de lehet, más nem is gondolt rá! Az egyik ilyet a kókuszhéj tálka. Egy kisgyerek szinte mindent eltör, lelök, leejt, eldob. Az ilyesmire nem jól reagálnak a törékeny tálak, tányérok. Nagyon finom egy friss kókusz, néha veszünk és egyik alkalommal a férjemnek eszébe jutott, hogy az apukája mindig kis tálakat készített nekik a kókusz héjából. Elővette a fúrót és két kis lyukat fúrt óvatosan a kókuszdióba. Az egyiket azért, hogy levegőt kapjon a kókuszdió belseje, a másikat pedig azért, hogy a kókusz víz ki tudjon folyni belőle. Majd kettéfűrészelte a diót és simára csiszolta, amíg én a gyerekekkel falatoztam az édes, fehér és roppanós gyümölcshúst. Vállalkozó szellemű apukáknak nagyon ajánlom az ilyen tálak elkészítését. :)

Nálunk ilyen a gyerekek nasitálkája

Nyújtsa fel a kezét, akinek a gyereke szeret gyurmázni! Én nyújtom, magasra. :) A gyurma egy örök klasszikus a kisgyerekesek otthonában. Olyan aranyosan el tudnak vele pepecselni a kicsik és nagyon szép dolgokat készítenek belőle. Két napja megtanítottam őket rózsát készíteni gyurmából. Csináltam egy hosszú kukacot, majd ellapogattam az ujjammal, végül óvatosan feltekertem. Kicsit meg lehet igazítgatni a szirmait, hogy kijjebb nyíljanak és így még szebbek. :) Mind a három kisgyerekem hatalmas rózsagyártásba kezdett és úgy élvezték, hogy meg tudják csinálni és azt mondták, olyan, mint egy marcipán. A két évesemet szemmel is kellett tartanom folyamatosan, mert láttam, hogy mi jár a fejében. :D

Gyurma rózsák

Art