Nem is tudom, hol kezdjem ezt a bejegyzésemet. Megnéztem sok képet, hátha ötletet kapok, miről szeretnék írni, milyen jó dolgokat csináltam itthon a gyerekekkel, milyen szuper játékaink, tárgyaink vannak, hogyan dekorálom a házunkat főleg homemade dolgokkal... De aztán rájöttem, hogy ezek előtt inkább leírom, mi történt velem.
Nem tudom miért, de a bal kezem középső ujjához tartozó ínhüvely és az ínszalag begyulladt november végén. Biztos vagyok benne, hogy nem megerőltetéstől, mert jobb kezes vagyok, ezért főleg azt használom. Ballal maximum egy krumplit fogok le, hogy jobb kézzel felvágjam. Reggelente furcsa merevséget tapasztaltam a problémás ujjamban, be is volt dagadva, de napokon belül egy olyan állapotig jutott el, hogy sem akarattal, sem a jobb kezemmel nem tudtam rávenni, hogy megmozduljon. Nagyon félelmetes volt. Órákkal később, sok kamilla teába áztatás után picit jobb lett, de ahogy próbáltam behajlítani, fájdalmasan pattant. A férjem hamar kitalálta, (gyógytestnevelőként) hogy nekem bizony "pattanó ujj" szindrómám van. Három babát megszültem természetes úton, szinte egy hang nélkül, de az a fájdalom, amit éreztem az ujjamban és tenyeremben... Picit szégyenkezve, de bevallom, napokon át sírtam. Eleinte próbáltam úgy, hogy a kicsik ne vegyenek ebből észre semmit, de végül már sajnos előttük is. Olyan cukik voltak, ahogy simizték a hátam, vigasztalni próbáltak. A legfélelmetesebb az egészben az volt, hogy ugye Covid van, és Covid alatt nincs kisműtét. Magánkórházban 200.000 Ft egy ilyen műtét. És minden oldalon kizárólag azt lehet olvasni, hogy csak műtéttel lehet a pattanó ujjat helyrehozni.
A nagy túrót! Mivel műtétre nem kerülhetett sor, naponta több alkalommal meleg kamilla teába áztattam a kézfejem, néhány krémet használtam és a kezem napról napra jobban lett. Végül egy orvos adott a gyulladt ínhüvelybe egy szteroid szurit is és az ujjam meggyógyult. Nagyon örülök, hogy végül nem kellett felvágni a tenyerem.
Viszont gyakorlatilag egész decemberben nem tudtam mosogatni, főzni vagy egy zoknit ráadni a három éves kisfiam aranyos kis lábára. Aki édesanya, az szerintem jól el tudja képzelni, milyen béna lehetett ez nekünk. Hogy csak úgy voltam, tehetetlenül, semmi hasznosat nem tudtam csinálni, pedig egy anyukának, főleg három pici gyerek mellett kb. 0/24-ben akad dolga. A férjem nagyon sokat segített, mindent csinált helyettem és hihetetlenül finomakat főzött. Sőt, a hat éves kislányom is annyira kivette a részét mindenből, nagyon élvezte, hogy segíthet konzervdobozt kinyitni, vagy kis tesót öltöztetni.
Lelkileg sajnos eléggé megviselt ez az egész "betegség tudat", a tehetetlenség és a sok fájdalom, ami miatt néhány éjszakai alvásom ki is maradt. Egyik reggel belenéztem a tükörbe és azt gondoltam, szeretnék más frizurát. Aki ismer engem, az tudja, hogy mindig hosszú hajam volt. Viszont azon a napon, ahogy szemléltem fáradt arcomat, azt éreztem, jól esne, ha rövidebb lenne a hajam, sokkal rövidebb. Viszont ebben a maszkozós időszakban nem akartam egy fodrászszalonban ücsörögni, így megkérdeztem a párom, vállalkozna e rá, hogy vágjon belőle. Ő azonnal azt felelte, igen!:) Sokat hallottam már erről a jelenségről. Mármint, hogy egy nő levágatja a haját, lelki okok miatt. Ezek szerint igaz, nem csak a sztárok csinálnak ilyesmit. Egyik éjjel, amikor elaludtak a gyerekek, ő nagyon ügyesen "megfodrászkodott". Kicsivel váll felett ér véget a hajam, még épp össze tudom fogni hátul egy hajgumival. És nagyon, de nagyon szeretem az új frizurám!:) Az pedig, hogy a hajamat a férjem kezeibe mertem tenni, eléggé elgondolkodtató, legalábbis nekem. Micsoda határtalan bizalmat kell érezni a másik iránt ahhoz, hogy egy nő a férjének megengedje, hogy levágja a haját, főleg, hogy nem 2 cm-ről van szó és a szóban forgó srác nem is csinált még ilyet soha. Lányok, egy kis házi feladat: próbáljátok elképzelni a szituációt, ti mernétek e a párotok kezeibe tenni a hajatok sorsát. :)
 |
| Az új, "lélekemelő" hajam :) |
Attól, hogy az ujjam miatt sokat bénáztam, nem állt meg az itthoni ovi. :) Kevesebb dologban tudtam nekik segíteni, de nagyon jó programjaink voltak. Sok jó zenét hallgattunk, festettünk, rajzoltunk, gyurmáztunk. Tanultunk kisegeret hajtogatni színes papírból, sütöttük együtt a sütiket. Készítettünk Márton napi lámpásokat és esténként azokkal sétáltunk. Extra izgalmas volt nekik a sötétben, erdős részen. :) Tanultak varrni a lányok. Játszottunk sokat Ananásszal, az egy éves görög teknősünkkel. Karácsonyra készülődve az Adventi gyertyák fényénél esti imát mondtunk. <3
Néha annyira betemet minket a sok apróság, amit problémának gondolunk, hogy talán el is felejtünk hálát érezni. Pedig ez egy nagyon fontos dolog az ember életében. Hála. Betegnek lenni rossz, de olyankor is meg kell próbálnunk pozitívnak maradni, a szépet és jót látni. És minél hamarabb meggyógyulni.
 |
Esti sétáink egyike
|
 |
Készül egy varrott képkeret
|
 |
| Ananász (negyedik gyerek :D) Szeretem |
 |
| Gyümölcsöt enni jó :) |
 |
| Ujjlenyomat levelek (Várjuk a tavaszt, nagyon. Ha már nincs is hó...Jöjjön gyorsan :)) |
 |
| Hambi, ahogy mi készítjük. A husit és a bucit is mi csináltuk! |
 |
| "Három éves lett a fiunk" ebéd :) |
 |
Kis maszatos. Evés után így néznek ki a fiúk :D Teki vagy gyerek (Same-Same)
|
 |
| Az egér család |
Szülőként olyan jó érzés azt látni, ha az ilyen apróságok, mint egy hajtogatott egér, nagyobb kincsek egy kisgyereknek, mint a legdrágább játék, ami boltban kapható. Ez nevelés kérdése. Persze nehéz nem "elrontani" a gyereket, manapság mindenkinél plafonig ér a játék, plüsi, baba, duplo. Nálunk is. De törekedni kell arra, hogy egy gyerek beérje ilyen szinte "semmiségnek" tűnő ajándékkal is.
Ha esetleg valaki szeretné megpróbálni ezt az aranyos kisegér hajtogatást, itt a videó:
